Még 49 nap

Amikor ezt a posztot elkezdem, még 49 nap van az évből.

Az volt a tervem, hogy idén minden héten csinálok valami izgalmas dolgot, amit magamban élményprogramnak neveztem el. A motivációm az volt, hogy amikor az áloméletemre gondolok, úgy képzelem el magam, mint aki aktívan tölti a szabadidejét. Az erről szóló első posztban írtam róla, hogy két "szűkkeresztmetszetet" azonosítottam, ami köztem és az áloméletem között áll: az első (a szerintem) az átlaghoz képest alacsonyabb energiaszintem, a második az, hogy egy négyezres községben élek, és a legtöbb élményprogramhoz utaznom kell.

Az év derekán már sejteni lehetett, hogy a 50 FUN nem fog megvalósulni, és emiatt egy kicsit csalódott vagyok. De sok kedves emléket is gyűjtöttem, s ha ezekre visszagondolok, akkor nekem úgy tűnik, hogy eseménydús év volt az idei. Nemcsak úgy elperegtek a napok, hanem emlékszem egy csomó dologra, ami történt.

Lassítás

Őszre azért elfáradtam, szeptemberben már jelzett a szervezetem, hogy a tartalékaimat élem fel (megjelent az ekcémám, ami év végén szokott csak, amikor a fáradtságtól és az év végi stressztől meggyengül az immunrendszerem), ennek ellenére összeszorítottam a fogam, és mentem tovább. Októberben, a soproni pihenésünk után már nem volt választásom, muszáj volt lelassítanom. Ilyenkor nagyon frusztrál leszek, mert úgy érzem, nem várok el semmi extrát a szervezetemtől, mégis cserbenhagy a testem.

És éppen akkor, amikor a leginkább nincs kedvem/ energiám semmit sem csinálni, kell fegyelmezettnek maradnom, és gondoskodnom róla, hogy normális ételeket egyek, a szabadidőmben úgy pihenjek, hogy töltődöm, és időben lefeküdjek akkor is, ha a frusztráltságomat leginkább a telefonom nyomogatásával tudnám levezetni.

Téli menetrend

Amit most érezhetően megszenvedek, hogy a korábbi 2-3 heti edzésből csak egy maradt. Ezek az edzések nyáron sokat segítettek, hogy rendszer legyen a mindennapjaimban, semlegesítsek egy nagy adag stresszt, és a fizikai erőnlétem fejlődésével a mentális állóképességem is nőtt.

Most azonban nehezen indulok el, részben azért, mert inkább negatív tapasztalataim vannak a sötétben vezetéssel, részben azért, mert amikor végre hazaérek, egyszerűen csak otthon akarok maradni. Nyáron az edzések egyik váratlan mellékhatása volt, hogy megbarátkoztam a hőséggel, szó szerint hozzáedződtem - most ugyanezt a trükköt kellene a hidegre és sötétre alkalmazni, de még nem sikerült megfejtenem a titkot.

Táplálkozás

Amit viszont tenni tudok a jóllétemért, az az, hogy már harmadik hete nem rendelek ebédet, hanem főzök magamnak. Fogytam is rögtön pár kilót, mivel főztem pár ehetetlen dolgot. A legfontosabb különbség, hogy rengeteg zöldség került így az étrendembe - korábban is igyekeztem így választani a lehetőségek közül, de óriási különbség, hogy mondjuk egy zöldséges-húsos rizst eszem, vagy zöldséges zabfasírtot rizzsel és egy adag bébispenóttal. Szerencsés vagyok, mert szeretem a zöldségeket, akár nyersen is, és még szerencsésebb lennék, ha kicsit jobban főznék. De egyelőre jól érzem magam így, és a folytatást is így tervezem. Tavaly és tavaly előtt húsmentes karácsonyi menüt készítettem magamnak, részben erre is készülök az új receptek kiválasztásával.

Szerencsés vagyok azért is, mert nem sokat kell gondolkodnom, hogy egy-egy élelmiszert megvegyek-e. Időnként beleszédülök az árakba, a 700 Ft-os hummusz mondjuk elég durva, de elég könnyen meg tudom győzni magam arról, hogy mivel nem dohányzom, és nem iszom, nyugodtan költhetek annyit egy-egy prémiumabb ételre, mint más mondjuk egy finom üveg borra. (És ahogy más egy különlegesebb alkohollal, én is úgy vagyok ezekkel az extrább élelmiszerekkel: nem veszem minden héten, de időről-időre megengedem magamnak.)

Összességében így három hét elteltével azt látom, hogy kb. ugyanannyiba kerül az otthoni főzésem, mintha rendelném az ebédemet, de persze vannak olyan alapanyagok, amiket nem használok fel teljesen, több hétre elegendőek. A legnagyobb része a bevásárlásaimnak tulajdonképpen a friss zöldség, azoknak pedig többnyire elfogadható az ára.

Élményprogramok

Akadnak azért élményprogramok is, annak ellenére, hogy sokat visszamondok, mert inkább az otthoni pihenést választom. Október 23-án moziba mentünk Linderbabberral és Apababberral. Mindannyiunknak nagyon tetszett a film, ami azért külön öröm, mert Apunak azért kicsit más az ízlése, mint nekünk, szóval ritka az ilyen közös élmény. Október 31-én Grecsó Krisztián Egy életem estjén voltunk, azt is nagyon élveztük. Utána couchsurfingeltem Linderbabbernél és Aslan macskánál, és meglepően feltöltődtem a társaságukban. Nem tudom, min múlott, de napokig tartott a hatása. Múlt hétvégén szülinapoztunk, illetve Linderbabberrel megint elmentünk a társasjáték klubba. Jók ezek, jó együtt játszani, szerintem aki nem próbálta még, az el sem hinné, hogy teljesen ismeretlen emberekkel is simán le lehet ülni egy asztalhoz, és aztán már ismerősökként állunk fel, ráadásul olyan ismerősökként, akikkel valami pozitív élmény köt össze.

Decemberi tervek

Néhány hete már beszélünk róla Linderbabberrel, hogy karácsonyi ajándékok helyett inkább adventi élményekre szeretnénk koncentrálni. Van már decemberre színházjegyünk, és tervezünk közös süti sütést is. Linderbabbernek van egy csomó szabija, úgyhogy ő valószínűleg elmegy majd egy-egy napos programokra is, én csak takaréklángon húzom be az év végét.

Amikor nem edzek, főzök vagy kaját vásárolok, karácsonyi kártyákat festek, olvasok vagy pulóvert kötök.

Hétvégén nagyokat sétálunk a kutyussal.

Így telnek most a napok.

Illusztrációk

Edward Howell