Minden, amit az évtervezésről tudok

Linderbabberrel sokadik éve indítjuk az évet az Éviránytűvel, de idén úgy éreztem, kinőttem. A visszatekintős rész rendben van, de a tervezést már másként képzelem el, másmilyen rendszerben, mint az Éviránytű készítői.

Fontos megjegyezni, hogy nem vagyok coach, marketingesként azonban rengeteget foglalkozom az emberi pszichével, és a fenntartható közösségek is nagyon érdekelnek. No meg 10+ év terápiás tapasztalatom is van már. Ezek mind segítenek abban, hogy kialakítsak egy saját magam számára működő tervezési módszert.

Amit azért osztok meg, mert abban bízom, hogy másnak is ötletet adhat.

És persze, ami a legfontosabb, a legértékesebb tanács, amit még az első start-upban dolgozva kaptam: ahogyan a terméket is folyamatosan alakítjuk, finomítgatjuk, folyamatosan kísérletezünk és közben mérjük az eredményeket, - mi tetszik a közönségnek, mire van szükségük valójában, és ebből hogyan lehet egy működő üzletet létrehozni, - pontosan ugyanúgy alakíthatjuk, finomítgathatjuk és kísérletezhetünk a saját életünkkel, és figyelhetjük, mi működik nekünk.

A spagettit is kóstolgatni kell (vagy a mosogató fölött a csempének dobálni), hogy kiderítsük, megfőtt-e már

Visszatekintés

Az Éviránytű azzal indul, hogy lapozzuk fel a naptárunkat, és írjuk le, mi minden történt az évben. A szerencsésebbek blogot is írtak, így könnyen felidézhetik, mivel töltötték meg 2024-et. Bár a 50FUN szigorúan véve nem teljesült, rengeteg élményt gyűjtöttem, ezeket jó volt mind egy csokorba gyűjteni.

Ez tehát az alap, innen indulunk.

Az egyetlen hátránya, hogy csak a nagyobb eseményeket rögzíti; nem biztos, hogy emlékszünk rá, hogy kipróbáltunk egy új receptet, vagy hogy megpróbáltuk kialakítani a lefekvés előtti olvasás szokását. Valószínűleg nem írtuk be a naptárunkba azt sem, amikor a karácsonyi ajándékokat jó előre beszereztük/ elkészítettük, és így egész decemberben baromi büszkék voltunk magunkra, főleg, amikor az üzletekből félőrülten ki-be rohangáló embertársainkat figyeltük. És azt sem, ha mondjuk egy beteg barátunk miatt aggódtunk.

A tervezéshez pedig ezek a mindennapos események is fontosak, legalábbis akkor, amikor nem annyira konkrét célokat, inkább életmódot tervezünk magunknak. Azt, hogy hogyan szeretnénk élni.

A tavalyi 50FUN számomra azért volt nagyon fontos kísérlet, mert az egész annak a felismeréséből eredt, hogy az áloméletemet élménygazdagnak képzelem el - és ennek a megvalósítása tulajdonképpen bármikor, így most is lehetséges. Lehetséges, hogy nem az álomházamban élek, és nem az álommunkát végzem, de a szabadidőmet nagyon is tölthetem úgy, ahogy az általam elképzelt "önmagam legjobb verziója" teszi.

Szerintem ez egy nagyon izgalmas csavar a történetben; olyasmi, mint a különbség aközött, hogy szeretnénk mondjuk gazdagok lenni, (ez eléggé univerzális cél), és, hogy mit kezdenénk a pénzzel, ami már sokkal inkább egyénfüggő ÉS ha közelebbről megvizsgáljuk, rájöhetünk, hogy talán kevesebb pénzzel vagy más megközelítéssel, akár pénz nélkül is meg tudunk ezekből a vágyakból valósítani néhányat.

A tervezéshez tehát három dologra lesz szükségünk:

az előző év nagyobb/ emlékezetesebb eseményei,
az előző év mindennapjai,
egy elképzelés a vágyott életünkről.

Újratervezés avagy a tavalyi év második iterációja

Miért ne lehetne az idei év a tavalyi v2-je? Rajtunk kívül senki nem fogja tudni, hogy 2025-ben a tavalyi év feljavított verzióját futtatjuk. Nem kell minden évben a nulláról indulni, használjuk ki, hogy egészen friss tapasztalatunk van arról, hogy - nagyon leegyszerűsítve - mi volt jó, és mi volt rossz 2024-ben.

Én 4 listát készítettem a fentiek rendszerbe foglalásához:

Dolgok, amiket csináltam, és úgy akarom folytatni őket, ahogy eddig voltak.
Dolgok, amiket csináltam, folytatni akarom őket, de valamit változtatni akarok.
Dolgok, amiket csináltam, de már nem akarom csinálni őket.
Dolgok, amiket nem csináltam, de ki akarom próbálni. (Vagy újra csinálni akarom őket, ha valami korábbi tevékenységhez szeretnék visszanyúlni.)

Ezekhez a listákhoz a Start, stop, continue módszer adta az ötletet, amit általában visszajelzések adására, vagy egy-egy fejlesztési folyamat értékelésére használnak az üzleti életben.

Én szabadon írtam a listákra mindenfélét, ami idei tapasztalás volt, pl. a Dolgok, amiket csináltam, de már nem akarom csinálni listára felírtam azt is, hogy legközelebbi utazásunkon szálloda helyett inkább AirB'n'-ben szeretnék lakni, mert jobban érzem magam, ha főzhetek magamnak, és csak akkor kell étteremben ennem, ha tényleg arra vágyom.

Új tradíciók

Látszólag ez egy rövidke kis lista, de valójában nagyon különleges, és fontos szerepe van. Nemcsak azért, mert az ezen szereplő események több éven átívelnek, hanem azért is, mert a tradíciók fogódzók a mindennapokban. Ha minden más bizonytalan is, ezek az ünnepnapok vagy cselekvéssorok akkor is kiszámíthatóan ismétlődnek.

[Nekem jó kapcsolatom van a tradíciókkal, szerencsére nincs semmi olyasmi, amit a környezetem annak ellenére erőltetne rám, hogy én nem akarok benne részt venni; abban is a legőszintébben és a legjobb szándékkal hiszek, hogy a fontos eseményeket meg kell ünnepelni, és egy születésnap pl. fontos esemény, és tradícionálisan a születésnapokhoz torta tartozik, viszont ez a torta már lehet szimbolikus - de ezt a témát majd egy külön blogposztban fejtem ki bővebben.]

Annak felismerésénél, hogy nem muszáj régi családi hagyományokat követnünk, ha nem okoznak örömet, talán csak az csodálatosabb, hogy mi magunk is kialakíthatjuk a saját hagyományainkat.

Azokat a szokásokat pedig, amelyek időhöz kötöttek, minden évben várhatunk is, és ez a boldog várakozás önmagában is örömteli esemény - lásd, advent.

Tavaly nyár végén tartottunk Linderbabberral egy nyárzáró pizzázást a tóparton. Olyan jól sikerült, hogy elhatároztuk, ez egy közös új szokásunk lesz. Valami, ami minden nyár végén meg fog ismétlődni, és amire már izgatottan készülhetünk a megelőző napokban. Ünnepélyesen lezárjuk a forró nyári hónapokat, tudatosan megállunk egy kicsit, mielőtt átlépünk a szandálunkból a gumicsizmánkba.

Év végén, a két ünnep között pedig színházba mentünk; mindketten szeretjük a színházat, de nehezen szervezzük meg, hogy hol, mire menjünk, viszont így most egészen biztosak lehetünk benne, hogy karácsony és szilveszter között mi ketten együtt minden körülmények között színházba fogunk menni, jövőre is és azután is, évről évre.

És akkor a tervezés

Most nem érzek magamban óriási tervező energiákat, ezért csak az első negyedévemre néztem rá, és vázlatosan felírtam néhány dolgot, amit szeretnék megvalósítani. Ilyet még nem csináltam korábban, de egyelőre most ennyi időre látok előre, és miért is ne lehetne negyedévente meg-megállni, és gyors leltárt készíteni, hogy hogyan érzem magam? Mi okoz örömet, miből szeretnék többet?

2024-ben, talán éppen azért, mert tudatosan foglalkoztam az élményszerzéssel, életemben először megéreztem, mennyire hat rám, hogy a téli hónapokban korán sötétedik. Kezdetben próbáltam figyelmen kívül hagyni, de egyre nagyobb erőfeszítésbe telt, hogy amikor munka után már sötétben hazaértem, újra felkerekedjek és elmenjek otthonról. Most, 2025 legelején inkább arra vagyok kíváncsi, hogyan tudok alkalmazkodni ezekhez a megváltozott körülményekhez, és ezt is jól támogatja a negyedéves tervezés, hiszen tavasszal már más lesz a helyzet, világosabbak lesznek az esték, és a szélvédőmet se kell majd hosszasan melegíteni, mielőtt el tudok indulni az autóval. És ugyanígy, tavasszal tudunk majd többet kirándulni, mert a nyári hőségben nem feltétlenül vágyunk majd rá, hogy hosszasan a napon időzzünk. És így tovább.

Szóval, így állok most az évtervezéssel.

Borítókép: Michaela Murphy

Spagetti: Immo Wegmann

Térképek: Andrew Neel

Ünnepi fények: Andrew Knechel