Képernyőidő

Világ életemben könyvmoly voltam - egészen 2015-ig. Akkor kezdtem koreaiul tanulni, és felfedeztem a binge watching világát. 2017-ben elkezdtem a kínai nyelv iránt érdeklődni, és rájöttem, hogy a YouTube-on egy csomó kínai tv műsort nézhetek angol felirattal. Innentől kezdve nem volt megállás: információmániás vagyok, és az információszerzés forrása az írott médium helyett a videó lett. Így van ez a mai napig.

A pandémia alatt, 2020-ban fedeztem fel újra a könyveket. De egészen más irányba indultam, mint ahol 2015-ben abbahagytam: fikció helyett most tényirodalmat olvastam. És a mai napig ez köt le jobban: a fikcióra még mindig ott vannak a sorozatok, és mint tudjuk, egy videó színesebb és gyorsabban pörög, mint egy könyv lapjai. Az én agyam pedig teljesen ráállt a rövid idő alatt minél több információ megszerzésére.

Aslan, az olvasótárs

Ahogy azonban időről-időre kézbe vettem egy könyvet, feltűnt a különbség: kevésbé voltam zombi, vagy egyszerűen csak fáradt, és a hangulatom is sokkal jobb volt. De még mindig nehéz volt olvasni videónézés helyett. A számomra fontos információ ugyanis idegennyelvű, és nem szerepel a helyi könyvtár adatbázisában. Ráadásul a YouTube-on még mindig sokkal változatosabb, sokrétűbb információt találtam, mint ami számomra elérhető lett volna nyomtatott formában; és ne felejtsük el, hogy a cél továbbra is: rövid idő alatt minél több információ bekebelezése. Jó példa erre az a 10 autentikus indiai videó, amelyek alapján másnap össze tudtam dobni a saját currymet, mert teljesen bevésődött az agyamba az összetevők és a felhasznált mennyiségek listája. Egy szakácskönyvet elolvasni sokkal több időbe telt volna, és az információ sem maradt volna meg olyan élesen.

Ennek ellenére van olvasójegyem a helyi könyvtárba, és próbálok minél többet olvasni, közben minél kevesebb időt a képernyő előtt tölteni, ha már nem vagyok rákényszerítve. Úgy tűnik, hogy hosszú idő után ez most sikerül, és azon gondolkodom, hogyan lehetne ezt a későbbiekben is fenntartani. A kérdés egyáltalán nem olyan egyszerű, hogy jól kell könyvet választani. Nagyon sok jó könyv van, ami nem köt le egy türelmetlen, digitális, információhajhász agyat. És néha a legváratlanabb könyvek kötik le.

Például egy különleges krimi, amit egy huszadik századi holland diplomata írt egy valós kínai történelmi személyről (aki a 7. században élt) angolul, az 1960-as évek bűnügyi regényeinek valamint a klasszikus kínai krimik stílusában. Egyszerre volt nagyon ódon és lassú, és magával ragadó. A végére igazi élménnyé vált, és vártam az alkalmat, hogy kézbe vehessem.

Vagy Jake Adelstein Tokió Vice c. könyve, ami nálunk a HVG Könyvek gondozásában, szakirodalomként jelent meg és telis-tele van információval. Goodreads-en nem túl jó az értékelése, amit egyáltalán nem értek: már az első mondattól kezdve sodró lendületű.

Úgyhogy megyek is vissza, a macska is vár, pont most van a napi kávézás, bazsalygás - és olvasás ideje!